Nemtom egyesek a mai laikus fiatalság tagjai közül, itthon hogyan viszonyulnak ma az életképtelen, visszafejlődött agyukat csak animere kihegyezett, önjelölt “otakukhoz” , de feltehetőleg hasonlóképpen, mint az alább található csirke.

Kasukabe Saki

Igaz, ő nem annyira a nyálcsoris kategóriába esik bele, mert egy relatív normálisan kinéző figuraként sikerült összehozni, normálisnak nevezhető personality-vel, de érzésem szerint róla is illene ejteni 1-2 szót, mivel azért csak megkedveltette magát velünk a Genshiken klub partizánja no : )

Na de miért is partizán? Azért, mert mocskosul utálja az otakukat, és ha lehet akkor igyekszik minél kevesebbszer egy légtérbe kerülni velük. Ugye japánban ez elég égőnek számít, hogy ha valaki ennyire beszűkül a média ezen formájára, sőt, nem hogy égő, az otaku mint olyan, az utca szélén vígan gőzölgő szarkupac után következik a társadalmi ranglétrán a távolkelet eme kicsiny szegletében.  A sors /azaz a szent forgatókönyv / fintora pedig az, hogy ő délutánonként ilyen alakokkal legyen összezárva, iskola utáni klubtevékenység címszó alatt. Mindezt egyetlen “valamire még való” paliért, aki szintén tagja a klubnak, de nem sok kedve volna onnan kilépni. Így hát a terv a következő: mielőtt végleg elönti az agyát a szar, a srácot jobb belátásra kell téríteni ahhoz, hogy végül is megpattanjon a büdösszájúak körletéből, és végre normális nem-kocka elfoglaltságokkal töltse az idejét, mint például kimozdulni emberek közé, eljárni bulizni, foglalkozni a barátnőjével, et-cetera. A barátnő téma külön érdekes, mivel hogy erről is van szó, másfelől pedig igen figyelemreméltó kitartással rendelkezik a kedves alany. Nemtudom meddig megy a szorozat időben, de legalább két éven keresztül kénytelen tolerálni egy rakás züllött agyú vadbarom társaságát csupán ezért az egy célért, ami azért lássuk be, nem kis áldozat. Talán ez is az egyik olyan sajátsága az agresszív ellenállása mellett, hogy sikerült megkedveltetnie magát velünk. De akármennyire ellenszenves és undok is elsőre, előbb utóbb ő is úgy tesz, mint a cipő sarka. Sok használat után betörik, és a végére már-már építő-jellegű dolgokkal is képes hozzájárulni a klubhoz. Ez pedig bizony karakterfejlődés. Hogy negatív vagy pozitív irányba, az jelenleg lényegtelen (bár szerintem pozitív), mert szépen le van vezetve. Az eltelt idő alatt ugye akarva-akaratlanul, kisebb-nagyobb balhékon keresztül megismerte kicsit jobban is az őt körülvevő klubtagokat, és az őket béklyóba fogó kultúrát. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy képes legyen valamennyire megérteni őket is, illetve belátni, hogy valahol azért ők is csak emberek, saját gondolatokkal defektekkel. Esetünkben legyenek mondjuk DURRdefektek, de ez már megint csak a pont az i végére, tehát be is fogom mostmár : D