Hello again! Mai csirke ajánlatunk:

Kuki Ageha , Kawakami Momoyo

Lássuk csak, Kuki Ageha he? Mit is mondhatnék. Vissza-visszatérő epizódszereplőről van szó, akit előszörThey Are My Noble Masters című átlagosnak mondható remekműben volt alkalmam megpillantani. Heves, büszke és agresszív természete van, melyet előfordulása alkalmával jóformán minden esetben szemlélteti is a kedves nézőnek. Ennek a szenvedő alanya a feljebb említett műben, leginkább nem más mint a saját lakája, Kojiro. Elég érdekes viszonyban vannak egymással, ugyanis Kojiro oda meg vissza van úrnőjéért, Miss Ageha pedig nem rest ezt honorálni. A srácot a csillagokba repíti. Szó szerint. Persze, a Mortal Kombat-et idéző mozdulatsorok csupán jó szándékból, és tanító jelleggel történnek, és mert… tulajdonképpen ez ÉRTE VAN : D

Na most, csak hogy nehogy az legyen, hogy itt légből kapott utalások legyenek az MK-ra, a leányzóról érdemes tudni, hogy egy nemes (ha a lakájból eddig nem derült volna még ki egyesknek), harcművészetekkel igen mély kapcsolatot ápoló család sarja, és ő maga is igen nagy megszállottja eme tevékenységeknek. Ebből adódóan, néhol akkora arca van, hogy a bécsi kapun is csak daruval lehetne átemelni, ettől függetlenül szerethető karakter, és van érzékeny oldala is, az izomagy mellett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a sorozat főszereplője (Ren) iránt mély érzelmeket táplál, első találkozásuk óta. És szavamra,  amit a legjobban bírok benne, hogy nem is szarozott ám sokat ennek NYOMATÉKOT is adni a célszemély felé : P

Valószínű, hogy nem csak nekem keltette fel az érdeklődésemet kicsit jobban a karakter, mert később az Oh! Samurai Girls nevezetű történetben is viszont láthatjuk, apróbb külső változással, és így se rossz :P. Itt rögtön az első részben láthatjuk is a demonstrációt arra, hogy nem csak a szája nagy. A Kawakami Momoyo-val (akiről később szót is fogok ejteni) történő összecsapás, meg úgy az első rész ahogy van, egész látványosra sikeredett. A Noble Masters-el ellentétben, viszont ahogy haladtam tovább a storyval, (2.rész) azonnali mélyrepülésbe kezdett a dolog, és rögtön körvonalazódott is, hogy ettől a műtől sajnos sokkal többet nem lehet majd várni, mint egy ecchi-től túlfűtött harem valamit. Amivel még nem is lenne probléma, hogy ha nem érezném rajta, hogy kicseszettül erőltetett, kizárólag az eyecandy-re koncentráló cucc lenne. Ami sajnos meg is öli majd a művet, mondom ezt úgy, hogy még a feléig se jutottam el, de már tudom, hogy szenvedés lesz. Szar ügy, de megint a pénz beszél, a stúdió ugat nevezetű akció végtermékébe botlottam. Rohadt egy mazochista állat vagyok, de akkor is végigküldöm apránként, és kívánom neki, hogy a megérzésem ne igazolódjon be…

/agro mode on/off

Na tehát, csak hogy szó essék Momoyo-san-ról is, így látatlanba leírom vele miújság (mert valami baszottnagy karakterfejlődésre esetében se számítok). Szóval, a helyzet az, hogy a drágalátos Momo-chan a világ legerősebb harcosai (lol) között tartatik számon, nagyapja után. Ageha-hoz hasonlóan ő is roppant erős de jóságos jellemet kapott az alkotóktól. Hangsúlyozom, ERŐSET, nem pedig kidolgozottat. Öcsikéjét, Yamato-t, a hárem középpontját, aki meg amúgy saját nővérébe van beléesve (te jó ég, milyen beteg állatok ezek? Pfheh, a kung-fu tenyészet hátulütői mi? Na jó, igazából nem vér szerinti tesók, de ezt olyan jó lett volna elsütni…) előszeretettel buzerálja, ha éppen nincs más szétütnivaló a környéken. Célja, mocskosul fantáziadúsan persze az, hogy legyőzhetetlen legyen, és az is maradjon. Jellemzően sokatmondó “csak üljek a cerkádba, úgy kicsavarom, hogy egy hétig sikítva hugyozol te kis göthös” nézés és vigyor ül az arcán az esetek túlnyomó többségében a néző felé, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis a kis aranyos a saját neméhez vonzódik. Ez a pár apró információ, alighanem bőven elég a karakter leírásához, a többi pedig meglelhető a képekben.

u.i.: Lehet az én gondolkodásommal van baj, de komolyan ki van a faszom ezzel, hogy az utóbbi időben a szórakoztatást TOTÁL feláldozzák a csöcsök oltárán, csak hogy a perverz szarok pénzéből valaki kurvára meggazdagodjon. És azok is nyeljék be tövig, akik ezekért a szarnak se nevezhető valamikért pénzt hajlandóak kiadni, amikor még a sávszélesség lefoglalása is sajnálni való dolog lenne ilyesmire. De amíg ez megy, és ezért valakik kövér summákat kapnak, addig ez a tendencia sem fog változni. Viccesen néz ki ez a megszólalás pont egy ilyen blogon mint a DC amely alapvetően ilyen művekből meríti az anyagot, de a félreértés elkerülése végett, a szórakoztató, minőségi darabokat jóval előbbre tartjuk mi is, annak ellenére, hogy bizony csini gyűjtemény akkumulálódott ide. Persze, más erre azt mondaná, hogy örülhetünk, hogy egyáltalán ilyesmit meg tudunk nézni még ingyen, mert manapság már a levegővételért nem kell csak fizetni. De az őszintét megvallva, nem… nem örülünk. Szájhúzás, meg grimasz van. Visszasírom a régebbi időszakot, mikor ugyan még kevesebb, de sokkalta tartalmasabb dolgok közül lehetett szemezgetni. De alighanem tényleg én vagyok hülye, hogy olykor-olykor eroge-visual noveleken alapuló dolgokban próbálok reménysugarat keresni…