Mivel mostanában kicsit jobban rátértünk a mainstream nénikre, úgy gondoltuk, pöppet visszapörgünk az időben, és előveszünk egy klasszikust:

Katsuragi Misato

Ma egy kicsit a Neon Genesis Evangelion-al fogunk foglalkozni, azon belül is fentebb látható, különös állattartási szokásokkal rendelkező hölgyeménnyel.

A story szerint 2015-ben járunk, amikor is Misato, egy szingli, harmincas évei fele ballagó, de még mindig fiatalos, és lendületes fellépésű nőci egy NERV nevű szervezetnél szolgál, mint “műveleti kisfőnök”. A szervezet maga pedig nem fából vaskarika hajlítással, vagy a gumibogyószörp titkos összetevőinek vizsgálatával foglalkozik, hanem a Földnek nevezett sárbolygónk egyik utolsó mentsváraként, óriási emberszabású babgulyáskonzervekkel védelmezi az Első és Második Csapásnak nevezett mini-apokalipszisek után megmaradt emberiséget, a földre szállt angyaloktól (pontosabban apostoloktól, de hát gyönyörűséges angol fordítások ugye). És hogy érezzük, hogy tényleg mennyire szarban van a haza, a nagyban előrehaladt technológiákhoz képest a túlméretezett bádogemberekhez ROBOTSNICCER is dukál a szabvány bodzapuska mellé, úgy ám! Ugyan az újabb verziókban ez a feature átalakult megagiga-vadászkéssé, de a régiből ez az emlék annyira megmaradt, hogy muszály volt róla írásban is megemlékeznem : D Mert japán a válság idején se szarral gurít…

Na szóval van ez a NERV, és van ez a csaj. A kettőnek úgy van köze egymáshoz, azon kívül, hogy munkahelyi kapcsolat, hogy Misato megboldogult édesapja, mint híres kutató, a Második Csapás közvetlen megindítója, szemtanúja, és áldozata lett az Antarktiszon a Katsuragi expedíció alatt. A lényeg az, hogy a nem várt eseményre a leányzó is elkísérte még X évvel ezelőtt, mikor még kis tiknó volt. Majd a katasztrófa utolsó pillanatában apja egy mentőkapszulába csukta egy kereszt alakú medállal, hogy legalább a lánya túléljen. És mivel apucinak neve is volt, kapcsolata is, Misatonak meg egy fasza traumája, így került hát ő később a sokat emlegetett szervezethez, ahol a feladatkörét kellően jól teljesíti is.

Mint kismegmondóember ugye, a hadműveletek alatt ő osztja ki az egységeknek a parancsokat. Ki, hogy, merre, mikor mozog, lő, fut, ugrik, harap, vesz levegőt, dobja fel a pacskert, fingja el magát, tehát nagyjából mindent igyekszik kézben tartani, ameddig a lehetőségei, és a térerő engedi. Ez azért is fontos, mert az a pár kulcsfontosságú sakkfigura akiket menet közben irányít, nem éppen évekig képzett veterán katonák, hanem persze, kik mások, mint a mostanra jól ismert “suliból frissen kirángatott gyerekek”, akiknek aztán értelemszerűen halvány lila milkatehenük sincs arról, hogy hogyan kéne viselkedniük, nemhogy még védekezniük/támadniuk éles harci helyzetben. Pláne ilyen robotokban, amikben kb. úgy érezheti magát az ember, mint egy beszélő, érző leveskocka a kondér húslevesben. VAGY esetleg a mákosabbak előtte részt vehettek egy gyorstalpaló SzImBiOtIkUs dRoIdKeZeLőI szakképesítésen, amiből ugyan ha túl sok valós harci tapasztalatot nem is, de agyfaszt, meg technikai okokból fellépő malőrt kaptak, az tuti. Amit mondjuk még szintén felírhatunk a szervezet “vállalt kockázatok” táblájára, lévén az emberiség olyasmivel kísérletezik a végszükség idején, ami talán még a jelen műben nem debütáló marslakók számára is kínai, nemhogy nekünk. Hozzáteszem, talán az NGE volt az első mű, amelyik lefektetett egy komolyabb mérföldkövet a gyerekek irányította robot stílusirányzatban. Már ha lehet ezt ennek nevezni. Nevezhetném kliséirányzatnak is, de ez, ha jól tudom, akkor még nem volt az.

Már megint visszakanyarodva Misato-hoz, tehát megértjük, hogyha 1-2 komolyabb nap után fogja magát, levedli magáról szigorlatot, otthon benyúl, oszt a hűtőjében figyelő X kartonnyi sörből kiránt egy párat, majd esténként jóízűen belazítja magát velük, amitől aztán ripsz ropsz kurvajó beszélgetős kedve lesz. Aminek Shinji (aki idő közben beköltözőshowban vett részt a Katsuragi “villába”, később a csöppet agresszív Asuka nevezetű kishölgy követte) marhára örül, mert tipikusan előkerülnek azok a “vallatós” témák, amiket sokan már mi se szerettünk gyerekként ha előkerültek felnőtt társaságban. Azaz, “miújság a csajokkal, mesélj magadról meg hobbijaidról, stb…” ismerős? 😀 Így, kicsit felnőttebb fejjel, na meg külső szemlélőként persze már pont, hogy élvezetes is, hogy a csaj felvesz egy ilyen karakterisztikát, mert ugye kuka csajjal nem sokan tudnak/szeretnek társalogni, ő meg legalább dobálja fel a témákat ezerrel, ha van sör a kezében. Ha nincs, akkor is, de akkor nem is öltözködik OLYAN otthonosan. Mindenesetre legalább megadja rá az esélyt, hogy hülyíthesse az ember, amit egy bizonyos emberke faszántosan ki is használ, de hát ez megint egy olyan dolog, ami éppen nem annyira lényeg. Mert ami a lényeg, az most következik a scrollbar további felében, mert most már kezdek kínosan sokat pofázni már megint a semmiről : D Íme:

A szart! Még nem említettem meg, hogy miért a különös állattartási szokás… Na az csak röviden annyi, hogy a Shinji + Asuka páros mellett lakik ott mégegy állat, aki viszont tényleg az, de első blikkre frankón értelmesebbnek tűnik az előbb említett 2 szereplőnél. Amúgy egy háziasított pingvin, és ha jól emlékszem a hűtőben lakik egy saját kis kamrában. Fogalmam sincs hirtelen, hogy most Pen-Pen vagy Ten-Ten-e a neve, csak először én is meglepődtem, mikor előkerült a zuhanyzóból, miután ráhozta a frászt az épp oda készülő Shinjire. Hát ő sutyiban matyizni már ezek után biztos nem fog, de hős pingvinünk minden esetre ezek után angol hidegvérrel átslattyogott a hűtőhöz, csapolt egy kis jeget, azt besüppedt a helyére sziesztázni… nagy arc. : D