Kísértethistóriák? Hmm, itthon nem kimondottan jellemző ez a jelenség, de ez nem is az a blog, ami velünk foglalkozik. Viszont a Földünknek nevezett sárgolyónk másik féltekéjén egy bizonyos, beteg lelkületű médiával megáldott kis szigetországban a szellemesdi amolyan bevett szokás mostanra, így miért is ne, csinálnak belőle szórakoztatóipari cikket. Mondjuk ott miből nem..? De a lényeg nem is ez, hanem a prezentálás. Ugye többnyire mik jutnak eszébe az egyszeri magyar embernek mikor szellemekről van szó? Rémálomszerű, félelmetes, halottnak tetsző éteri alakok, melyek tekintete, jelenlétüknek képzete olyan hidegrázást küld le az ember hátán, melytől még Quasimodo is olyan egyenest feszülne, hogy egy sor, végére állított vonalzó elsírná magát tiszteletében. Japánéknál is (mint természetesen bárhol máshol ahol működik a vetített szórakoztatóipar) születtek próbálkozások rá, hogy ezt a feelinget valahogy átültessék animált formába, de ezen akcióikat csupán kevés (gy.k.: szinte semmi) siker koronázta. Filmjeiknél még ugyan csak-csak, de anime-ben valahogy komolyan vehetetlen a horror/thriller műfaj. Van akinek egyszerűen a rajzolt  környezet nem adja át, másnak meg gyenge hozzá a story, erre nem is térnék ki bővebben, mert a lényeg, hogy KEVÉS egy jó parához. Itt jönnek be a képbe a kawaii didis lányok (perpill, csak egy), mert ugye ha minden kötél szakad, és nagyon kell, velük AKKOR IS el lehet adni bármit. És, hogy az anime/manga borzasztó nagy üstjéből mi keveredhet ki, ha egy kellően kangörcsös otaku szamuráj kevergeti? Hát ez!

Yuuko Kanoe

Kanoe Yuuko

Avagy hogyan készül a nekrofil-lávsztori? : D /Dusk Maiden of Amnesia/

Hozzávalók:

-1 db “tizenkettő egy tucat” hím főszereplő, lehetőleg introvertált

-minimum 2, de tetszőlegesen több darab egzotikus csöcs, a hozzá tartozó női kiegészítőjükkel együtt.

-1 liter perverzió (ebből se gond ha van egy kicsit több, max. megszalad…)

-legalább 1  moe (ettől ugyan íze nem lesz, de legalább hígul az összeállítás)

-3×1 csomag láv

-1 guriga dráma

-5 üveg jóféle félédes vörösbor (mert azért rá kell egy kicsit pihenni a nagy munka elején… meg közötte.. meg a végén huuuuu)

Elkészítés:

Fogyasszuk el az első üveg vörösbort! Ha elkezdjük már érezni a hatását készítsük elő a csöcsöket! Kicsit klopfoljuk meg őket mindenestül, majd zárjuk el őket jó mélyre, száraz helyre. Várjuk meg míg kitikkadnak, és jó esetben lelket eresztenek. Ettől amolyan kísérteties ízük, állaguk lesz, melyet az elfogyasztás során elvétve ugyan, de lehet érezni. Leginkább egy marék lenyelt szúnyoghoz hasonlatos élmény, de ne csüggedjünk, ez adja meg a bukéját az egésznek! Ha ez megvolt, tegyük be őket pácolódni egy kicsit a perverzióban.

Végy egy bármely sablon ecchi animeben kapható, befordult középiskolás kisfiút! Figyeljünk rá nagyon oda, hogy olyan legyen, melynek az ellenkező nemmel, még a büdös életben nem volt komolyabb dolga, máskülönben ez a hozzávaló már nem nyers, és nagyon gyorsan odakaphat (ahová mi is szeretnénk!). Az első epizódnál kicsit piszkáljuk meg az agyánál, hátha elkezd magától kóborolni, eltévedni a kondérban, majd hirtelen öntsük a nyakába az előre elkészített csöcsöket. Elsőre elég csak kettőt. Ha a sűrűséggel később sem vagyunk megelégedve, adhatunk hozzá többet is, és öntögessük hozzá nyugodtan a perverzió pácot. Szedjük elő a moét, és csesszünk oda neki jól, hogy nyekkenjen. Ha nem nyekken, adjunk neki még egyet, majd rakjuk félre. Ettől majd önmagában morfondírozik jól. Rázzuk össze a kisfiút a csöcsökkel majd lassú, tűzön kevergessük 4-5 epizódig, míg a kisfiú teljesen meg nem puhul. Ha szépen puhul, akkor fokozatosan feljebb lehet venni a lángot és közben finoman morzsoljunk hozzá láv-ot. De NE AZ EGÉSZET TEEE! HÁ MICSINÁLSZ!!!

Bontsuk ki a másik csomag lávot. Fogyasszuk el a második üveg vörösborunkat is, csak miheztartás végett, ha már úgyis elbasztuk az elején. Amíg üresjárat van, pörgessünk 1-2 epizódot, és csapkodjuk a moét.

(3-4 epizóddal később felébredünk…)

Még mielőtt túlhevül a láv, és kifut az egész a p*csába, vegyük elő a drámát majd szépen, szeleteljük fel, mondjuk 3 különböző méretű csíkra. Az első kettő kisebbet módszeresen helyezzük el a kondérban pár epizód alatt. Ezzel a hozzávalóval csak vigyázva, mert ha a nagy csíkot rakjuk bele először, idő előtt besavanyodik az egész amit eddig főztünk, és akkor nézhetünk mint Egyfogú Rozi a Paradontax-reklámra. Illetve nyersen, sunyiban belezabálni sem javallott, gyomorsavat és depressziót csinál, nem jó.  Amint a drámától kicsit becsopfadt a story, vegyük ki a csöcsöket és jégen pihentessük őket kicsit. A mostanra remélhetőleg lilára vert moét rakjuk be a mikróba, és forgassuk meg úgy jó 5 percig a lebrutálabb fokozaton. Ha ez kész, szúrjuk rá egy húsvillára és rakjuk be a kisfiú mellé motoszkálni. A megcsopfadt kisfiú ettől egy pöttyet egészségesebb színben fog játszani. Mostanra, mivel a kondér alatt elvileg folyamatosan emeltük a hőkibocsátás mértékét, és mi relatíve sokat sündörögtünk a közelében, komoly mértékben a fejünkbe szállt az alkohol. Ez mellékes információ, csak gondoltam kell egy kis önébresztő, hogy lassan kész vala a mű. A jégről tegyük vissza a csöcsöket, amitől hirtelen minden (de főleg a kisfiú) el nem kezd levet ereszteni. Ennek folyamatában ízléstelen marketinggel, egy csomag 100as zsepivel, és evőpálcikával tálaljuk a nagynép elé.

Jó étvágyat! (orrokat befogni, mert messziről bűzlik, a maradék piát pedig küldjük be, mert másképp nehezen fog lemenni)

Na jó, ez kicsit elborult volt. Lényegében a képe(-ke)n látható mutatós (amúgy megfikkant) kislányról akartam írni valamit, de ez jött elő, van ilyen. Röviden tömören egy egész kellemes karakterről van szó, aki a sorozat 12 része alatt viszonylag jól elszórakoztat minket az érdekes személyiségváltásaival, amnéziájával, hóbortosságával, titokzatosságával. De kb. egyedül el is viszi a hátán a cuccot. Maga a történet, hogy kiderítsék a másik főhőssel  a halálának okait, meg hogy ki is, mi is ő valójában, különösebben mély nyomot ugyan nem hagyott, tucatsztori. De a hangsúly nem is ezen van, ez a sorozat vége felé egyre inkább érződik is, hanem a kettejük között eközben kialakuló kapcsolatról, mely mondhatjuk, átnyúlik az élet és halál választóvonalán. Oké, ilyet is láttunk már, de ezt még mindig olyan módon sikerült előadni,  ami egy jó erős “1-nek elmegy”-et megérdemel. Ezt részt a legvégéig viszonylag fogyasztható formában prezentálták (én is végig tudtam nézni, mondjuk nekem erős is a belem:D ), de a lezárás mellett én se tudok úgy elmenni, hogy nem mondjak rá legalább annyit, hogy SZAR és ERŐLTETETT, és kurvára nem kellett volna már az oda. Ettől függetlenül a sorozat végére nem bántam meg, hogy láttam a lánykát, és azt amiben szerepel. A többi szereplőre viszont ki sem térnék, annyira jelentéktelenek. Egy wannabe-lover tsundere biatch, és egy… moe. Mondjuk ennél azért több fantáziát vártam, de úgy látszik ez egy 12 részes ecchi gázfröccsbe nem fért már bele, mint ahogy az megszokhattuk. De ne legyünk telhetetlenek! Legalább volt ilyen is, és azon kevesek egyike volt, az ezzel egy időben sugárzott animék közül, melyeket úgy ahogy élveztem is. Legalábbis én…